Egyre gyakrabban találkozunk nagyon „érdekes”, egyben a felelÅ‘s kutyatartók számára megdöbbentÅ‘ jelenséggel, reakciókkal, kedvencünkkel közterületen történÅ‘ séta, illetve pórázon vezetés közben.
A családi házas övezetekben is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a kutyatartás. Sajnos gyakori, hogy ezeken a területeken élÅ‘k közül még mindig sokan úgy gondolják, hogy a kutya a kertben jól érzi magát és nincs is szüksége a táplálásán kívül semmilyen (a gazdával közös) tevékenységre, hiszen adott számára a nagy kert, ahol kedvére rohangálhat, ha kilát az utcára figyelheti az ott történteket, ugathat és védheti a területét.
Az ilyen nem felelÅ‘s kutyatartók nem tudják, vagy nem akarnak tudomást venni arról, hogy általában a kutyának nem jelent semmit a nagyméretű kert, ha egyedül van benne, nincs társa, ráadásul még a gazdája is csak maximum egy simogatás erejéig foglalkozik vele, amikor elmegy, vagy hazajön.
A kertben magukra hagyott kutyák többsége soha nem sétál az utcán, nem tudja megfelelÅ‘en energiáit levezetni, unatkozik, emiatt sokszor „öntevékeny” magatartás eredményeként rág, ás, rombol, illetve kárt okoz. Ez persze nem jó a kerti kutya gazdájának sem, de az okát nem tudja, a megoldást nem ismeri.
Nagyon sokszor egy kisméretű lakótelepi lakásban felelÅ‘sen tartott, rendszeresen lefárasztott, sétáltatott és szocializált kutyusnak sokkal jobb élete van, mint egy magányában, egy nagy kertben napokig egyedül unatkozó társának. Ezért nem igaz az a nézet, hogy kis lakásban nem jó kutyát tartani. Egyébként sokszor a lakótelepek környékén van a legtöbb zöldterület, futtató, ahol nagyokat lehet sétálni és játszani. Amennyiben ez megfelelÅ‘ intenzitású, kellÅ‘ ideig és rendszerességgel tart, a kutya megfelelÅ‘en elfárad és nyugodtan azt is el tudja viselni, ha pár órára egyedül kell maradnia.
Az egyre gyakrabban elÅ‘forduló kellemetlen és érthetetlen szituációk is a fentiek következményeként, a felelÅ‘tlen állattartásból adódnak, ráadásul az ilyen gazda másban és nem saját helytelen, tudatlan viselkedésébÅ‘l eredÅ‘ okokban keresi a hibát, na meg a bűnbakot.
Történni szokott, hogy a rendezett kertvárosi utcákban, ahol majdnem minden házban tartanak kutyust dolgunkra sietünk kedvencünkkel, folyamatosan haladunk egyik irányból a másikba. Természetes, hogy a kertben élÅ‘ kutyák a terület védelmének okából ugatással jeleznek – akár egymásnak is - az elhaladó páros, vagy egyéb járókelÅ‘, jármű megjelenésekor. Ezzel nincs is semmi probléma, hiszen egy szocializált kutya jelez, vakkant, ugat egyet-kettÅ‘t és miután elhalad az idegen a portája elÅ‘tt, jól végezve dolgát elhallgat.
A baj akkor van, ha a kutyát semmilyen más inger nem éri, nem foglalkoznak vele és az egyetlen öröme, ha végre feltűnik valaki, vagy valami a területe közelében. Ráadásul, ha még egy másik kutya is megjelenik, akkor lehet akciózni, nekirontani a kerítésnek, csaholva, Å‘rjöngve ugatni, mert végre történik valami az unalmas és egyhangú életében. Ez a viselkedés egy a gazdival dolgára igyekvÅ‘, szocializált kutyust nem befolyásol, szépen, folyamatosan és nyugalommal elhaladnak a „védett terület” elÅ‘tt és mennek tovább a kiválasztott úti céljuk felé.
Ilyenkor szokott jönni a nem várt és megdöbbentÅ‘ fordulat!
Megjelenik a kerti kutya gazdája és felelÅ‘sségre vonja a közterületen minden szempontból megfelelÅ‘en sétáló, vagy tempósan haladó kutyás gazdát. Közli, hogy még egyszer ne forduljon elÅ‘, hogy erre jönnek, mert felébresztik, vagy zavarják a családot, sÅ‘t az egész házat és nem tudnak pihenni. Igen, nem tévedés! A saját kutyájuk ugatása és Å‘rjöngése zavarja a házban lakókat, amelyet szerintük a szocializáltan sétáló, célirányosan haladóvonó gazda-kutya páros jelenléte idéz elÅ‘. Ez tényleg megengedhetetlen.
Nem is jut eszébe az ilyen felelÅ‘tlen állattartónak, hogy elÅ‘ször a saját kutyáját kellene szocializálnia, nevelnie, kutyaiskolába járatnia, kellÅ‘en lefárasztania, rendszeresen sétáltatnia, egyáltalán foglalkozni vele. Ehelyett durván és agresszíven felszólítja az arra igyekvÅ‘ kutya gazdáját, hogy az egyébként közterületen lévÅ‘ járdán nehogy még egyszer meglássák arra menni.??? (Sicc.)
A fenti esetet – legnagyobb sajnálatomra - nemcsak egy alkalommal, hanem rendszeresen és egyre többször, kertes családi házak elÅ‘tt megtapasztaltam már. Kutyás ismerÅ‘seim is rendszeresen számolnak be hasonló "élményekrÅ‘l" .
Kíváncsi vagyok, hogy a kedves olvasónak mi errÅ‘l a véleménye és mit tenne hasonló szituációban?
Bálint András
Dr .Rex Kutyás Egyesület
alelnök
